Az Európai Unió országaiban rendkívül változatos az ingatlan-nyilvántartás jogi és intézményi rendszere. Mûködõképességük nem a rendszer milyenségétõl függ, hanem elsõsorban attól, hogy felhasználói igényeknek megfelelõ pénzügyi és humán erõforrás áll rendelkezésére az intézmény rendszernek.

Az egységes ingatlan-nyilvántartással szembeni elvárások
Kitekintés az EU-ba

Osskó András
Fõvárosi Földhivatal

Mûködõképes, a felhasználók igényeinek megfelelõ földügyi igazgatás jogi és intézményi rendszerének, így az ingatlan-nyilvántartásnak megteremtése, ma minden ország alapvetõ érdeke, hiszen a biztonságos föld-, ingatlan tulajdonjog biztosítása a jól mûködõ piacgazdaság egyik feltétele. Az Európai Unióban is érvényesülnek a fenti elvárások, így van összehasonlítási alap. Vessük össze hazánk ingatlan-nyilvántartási rendszerét a földügyi igazgatás jogi és intézményi rendszerével szemben támasztott EU-s elvárásokkal, melyek a következõk: jogbiztonság, átláthatóság, egyszerûség, a társadalmi és gazdasági elvárásoknak megfelelõ szolgáltatás. 

Az EU-ban rendkívül változatos az ingatlan-nyilvántartás jogi és intézményi rendszere. Mûködõképességük nem a rendszer milyenségétõl függ, hanem elsõsorban attól, hogy felhasználói igényeknek megfelelõ pénzügyi és humán erõforrás áll rendelkezésre az intézmény rendszernek.

• a jogbiztonság alapelv: ezt minden normál EU-s ország biztosítja függetlenül az ingatlan-nyilvántartási rendszerétõl. Az ingatlan-nyilvántartással kapcsolatos tranzakciók, valamint az ingatlan-nyilvántartási ügyintézés átláthatósága azokban az országokban a legjobb, ahol a társadalmat körülvevõ közeg korrupciómentes, bürokráciamentes, legkisebb mértékû, vagy egyszerû a jogászi közremûködés pld. a skandináv országok, Hollandia. Ellenkezõ példák a dél-európai országok, Franciaország.
• az átláthatóságot, az okiratok szabványosításával, az informatika adta lehetõségek kihasználásával, az ügymenetek, és nem utolsó sorban jogszabályi egyszerûsítésekkel lehet elérni. Az átláthatóság és egyszerûsítések megteremtése az ingatlan-nyilvántartási intézményrendszerek alapvetõ érdeke és az kell hogy legyen a tisztességes jogászi közremûködõknek is. Az átláthatóság, szabványosítás lehetõvé teszi a gyorsabb ügyintézést, rendkívüli mértékben csökkenti az ingatlanokkal kapcsolatos bûnözés lehetõségét és nem utolsó sorban érthetõvé válik az ügymenet az átlag állampolgár részére is.
• a társadalmi és gazdasági élet elvárásainak megfelelõ szolgáltatás ma már a legnagyobb és legfontosabb követelmény a földügyi igazgatás, az ingatlan-nyilvántartás intézményi rendszerétõl.  

Az ingatlan, földtulajdon szerepe megváltozott az elmúlt száz évben, ma az ingatlan nem csak tulajdon, hanem a fejlesztés, befektetés, hasznosítás révén jövedelemgeneráló forrás, a nemzeti jövedelem 35-40 % származik ebbõl a tevékenységbõl. Nyilvánvaló, hogy az ingatlanokkal kapcsolatos adatok, a gazdasági élet, a politika és az egyéb felhasználói igényeknek megfelelõ szolgáltatása mind nagyobb jelentõségû.

Erre legalkalmasabb az egységes ingatlan-nyilvántartási intézményi forma, melyet mind több fejlett ország fogad el, igyekszik annak létrehozására, mely szakmai koncepciót mértékadó szakmai szervezetek – Világbank, Nemzetközi Földmérõ Szövetség FIG, ENSz - szervezetek (FAO, Habitat, WPLA, Fenntartható Fejlõdés Irodája), stb. is támogatnak.

Ilyen irányú változás történt például két évvel ezelõtt Norvégiában, amikor a parlament döntése alapján egyesítették a telekkönyv és kataszter intézményét egységes jogi és intézményi rendszerbe. Az indokok: a bíróság feladata az igazságszolgáltatás, a bírósági környezet alkalmatlan szolgáltatási feladatok ellátására. Az ingatlan-nyilvántartás vezetése nem igényel bírósági közremûködést, államigazgatási feladatként ellátható.

Az egységes ingatlan-nyilvántartás elõnyeit bizonyítják a Közép-európai rendszerváltó országok példái. 

A közép-európai szocialista országokban egyedül Magyarországon mûködött folyamatosan az ingatlan-nyilvántartás rendszere, köszönhetõen a 70-es években létrehozott egységes ingatlan-nyilvántartás rendszerének. A rendszerváltozás idején Magyarország összes ingatlan tulajdona regisztrálva volt, és az ország teljes területérõl rendelkezésre állt nagyméretarányú kataszteri térkép. Ezek az adottságok rendkívül megkönnyítették az ingatlan tulajdon és földprivatizációt, mely gyorsan és eredményesen zajlott le, összehasonlítva a környezõ rendszerváltó országokkal.

2004. év végére Magyarországon az ingatlanokkal kapcsolatos privatizáció, tulajdonos változás eredménye átvezetésre került az ingatlan-nyilvántartáson. Meg kell nézni a környezõ országok hasonló mutatóit és láthatjuk a különbséget Magyarország javára.

A környezõ rendszerváltó országok a 90-es évek elején kezdték meg ingatlan-nyilvántartási rendszerük rekonstrukcióját. Csehországban, Szlovák köztársaságban egységes ingatlan-nyilvántartást hoztak létre és 3-4 év alatt megvalósították. Szlovéniában a kettõs ingatlan-nyilvántartási rendszer visszaállítása (telekkönyv-kataszter) mellett döntöttek és a mai napig nem fejezték be, annak ellenére, hogy a legjobb anyagi lehetõséggel rendelkeznek. Horvátországban is a bíróságok alatt mûködõ telekkönyv visszaállítása mellett döntöttek és az eredmény teljes káosz. Jelenleg a horvát telekkönyvekben több mint 600.000 hátralékos ügyirat van és keresik a kiutat.

A Magyar Egységes Ingatlan-nyilvántartás jogi és intézményi rendszere a nemzetközi kitekintés alapján megfelel a szakmailag elfogadott legkorszerûbb elveknek, de természetesen mûködõképessége, a felhasználók által támasztott igények, szolgáltatások biztosítása igényli a szükséges anyagi és humán erõforrásokat.