Száz évvel ezelőtt Henry Ford azt mondta: vegyetek termőföldet, mert ennek a termelőeszköznek a gyártása befejeződött. A föld stratégiai fontosságú erőforrás, ezért a Magyar Kormány a földforgalmi törvényben kívánja szabályozni, ki és milyen feltételekkel juthat termőföldhöz Magyarországon. A birtokpolitikai irányokat a Nemzeti Vidékstratégia jelöli ki.
Napjainkban az egyik legfontosabb kérdés, amelyet az Európai Uniónak és tagállamainak el kell döntenie, hogy mire való a termőföld. A Nemzeti Vidékstratégia erre a kérdésre egyértelmû választ ad: a termőföld élelmiszertermelésre való. Mindez természetesen nem jelenti azt, hogy az élelmiszertermelésre kevésbé alkalmas vidékeken ne lehetne energianövényeket termeszteni, de inkább arra kell törekednünk, hogy energiát a mezőgazdasági hulladékokból, melléktermékekből állítsunk elő. Magyarországon a földhasználat arányai jók, még nincsenek visszafordíthatatlan tendenciák.

Az új földtörvény az agrárpolitika és a vidékfejlesztés rendszerében

V. Németh Zsolt
vidékfejlesztésért felelős államtitkár, Vidékfejlesztési Minisztérium

Helyzetelemzés

A Vidékfejlesztési Minisztérium (VM) 2011-ben elkészítette a Nemzeti Vidékstratégiát, a vidék alkotmányát. A munkát a tárca helyzetelemzéssel kezdte, amelyből leszûrhető: vidéken súlyos problémát jelentenek a társadalmi egyenlőtlenségek, a demográfiai válság (a lakosság elöregedése, az elvándorlás), a munkanélküliség, a szegénység, az alacsony vállalkozói aktivitás, a hiányos, alacsony színvonalú alapellátás, az elmaradottabb infrastrukturális ellátottság, a helyi közösségek szétesése. A birtokrendszer kettészakadt, duálissá vált, a tulajdonosi szerkezet elaprózódott, az egyéni gazdaságok száma tíz év alatt 40%-kal csökkent.

A hagyományos munkamegosztás, a vidék és a város kapcsolata felbomlóban van, hiszen már régen nem igaz, hogy a város az iparcikkek előállításának helyszíne, a falu pedig agrárvidék. Ma a falu nem egyenlő a mezőgazdasággal, bár az agrárium jelenti a vidék gerincét. Ha megnézzük, hogy mekkora a mezőgazdaság és az élelmiszeripar aránya a foglalkoztatásban és a GDP-termelésben, látható hogy a szerepük egyre csökken.

Mindezek mellett energiapolitikai problémákkal is meg kell küzdenie a magyar agráriumnak. Másfél évtizeddel ezelőtt az Európai Unió politikájának meghatározó eleme volt a túltermelés. Adódott a lehetőség, hogy a termelők az élelmiszertermelésről az energianövényekre álljanak át, ami az elképzelések szerint rendezte volna az élelmiszer-túltermelési gondokat és az energiaválságot is, de valójában egyik problémát sem oldotta meg. Napjainkban az egyik legfontosabb kérdés, amelyet az Európai Uniónak és tagállamainak el kell döntenie, hogy mire való a termőföld.

A Nemzeti Vidékstratégia erre a kérdésre egyértelmû választ ad: a termőföld élelmiszertermelésre való. Mindez természetesen nem jelenti azt, hogy az élelmiszertermelésre kevésbé alkalmas vidékeken ne lehetne energianövényeket termeszteni, de inkább arra kell törekednünk, hogy energiát a mezőgazdasági hulladékokból, melléktermékekből állítsunk elő. Magyarországon a földhasználat arányai jók, még nincsenek visszafordíthatatlan tendenciák.

A Nemzeti Vidékstratégia

A Nemzeti Vidékstratégia ezernyi ponton kapcsolódik a kormányprogramhoz, az Új Széchenyi-tervhez, a Nemzeti Környezetvédelmi Programhoz, a Széll Kálmán-tervhez és számos egyéb stratégiához. Erőssége, hogy a világválság közepette számol azzal a helyzettel, amelyből ki kell indulni. Eredményes stratégiát ugyanis csak reális helyzetfelmérés után lehet készíteni.

A Nemzeti Vidékstratégia végrehajtási programja a Darányi Ignác-terv, amely az Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alapból és nemzeti forrásokból táplálkozik.

A vidékstratégia filozófiája az, hogy a vidék nemcsak termelési és gazdasági tér, hanem maga a teremtett világ a megvédendő természettel, valamint társadalmi-kulturális tér is. Ez utóbbiban lepleződik le a másik kettő értelme, az hogy miért érdemes dolgozni, mivégre kell megóvnunk a környezetet.

A Nemzeti Vidékstratégiában olyan programok készültek el vagy készülnek, mint az Ivóvízprogram, a Szennyvízprogram, a Föld- és birtokrendezési, Üzemszabályozási program, az Erdőprogram, a Nemzeti Lovasprogram, vagy a Kert-Magyarország kertészeti program. Vannak térségi komplex vidékfejlesztési programjaink is, amelyek a következő programozási időszakban különösen fontosak lesznek, hiszen lényeges, hogy ne csak ágazati stratégiák készüljenek, hanem „testreszabott”, megyékre vagy tájegységekre kidolgozott programok is. Ilyenek például az Õs-Dráva-program és a Homokhátság-program, amelyekben a tájhasználat megváltoztatásával szeretnénk elérni a mozaikos tájszerkezetet, az ökoszisztémák megőrzését és egy jóval sokszínûbb, választékosabb mezőgazdaságot a jelenlegi monokultúrális helyett.

A vidékstratégia célja a vidék hanyatlásának megállítása, a vidéki élet feltételeinek javítása, a biztonságos élelmiszerellátás megteremtése, a természeti értékek megőrzése és a környezetbiztonság megvalósítása. 2010-ben a minisztérium nevet változtatott, és már ez is jelzi a paradigmaváltást: a tárca nemcsak az agráriumot, hanem a vidék egészét kívánja megújítani. Az agrárium és a vidék viszonyában a célt valamint az eszközt nem szabad összekeverni. Az agráriumnak nemcsak az a feladata, hogy egészséges és jó minőségû élelmiszerrel lássa el az országot, hanem – ezzel teljesen egyenrangúan – az is, hogy a termelés révén megőrizze a környezetet, a kultúrtájat és benne az embert, a közösséget. Ez pluszfeladatokat ró a termelőkre, amiért az Európai Unió és a nemzeti kormányok többlettámogatást adnak. Éppen ezért nem csupán az ágazat feladata eldönteni, hogy milyen legyen a mezőgazdaság, hanem a kormányzaté is, hiszen az agrárium egy stratégiai terület. A Magyar Kormány célja a többfunkciós mezőgazdaság megteremtése és ennek egyik eszköze a birtokpolitika is.

Az értékeink, amelyekre építve megvalósíthatjuk az elképzeléseket: a kedvező ökológiai adottságok, a kiváló, változatos termékszerkezet, a hagyományok, a földhöz kötődő kultúra. Adott hazánk élelmiszer-önellátásának lehetősége is, az ország másfélszeresét el tudjuk látni élelmiszerrel. Nagy érték Magyarország GMO-mentessége (Genetically Modified Organism – genetikailag módosított élőlény). Támaszkodhatunk őshonos és tájfajtáinkra is, melyek a klímaváltozás kapcsán kerültek előtérbe. Az őshonos gyümölcsfáknak egyébként egyfajta divatja van, kialakult egy Tündérkert-mozgalom a tájfajták megőrzésére. Hiszünk abban, hogy feleleveníthető a kézmûvesség is, illetve a vidéki turizmus, amelyekben jóval több lehetőség van, mint amennyit kihasználunk.

A stratégiai területek között van a természeti erőforrások védelme, a vidéki környezet minőségének megőrzése, a föld- és birtokpolitika, a fenntartható agrárszerkezet, a hozzáadott értékek növelése. Ez utóbbi a mezőgazdaság egyik legnagyobb gondja: alacsony feldolgozottságú termékeket állít elő, ezen javítanunk kell. Fontos még a gazdaságfejlesztés, a kistérségek, tájegységek gazdasági autonómiájának erősítése az energia- és élelmiszer-ellátásban is. Erre látunk már jó példákat, például a helyi termékek kapcsán: míg a kormányváltás idején a helyi termékek aránya a kereskedelemben 6-8% lehetett, mára ez az arány megduplázódott. Kezdenek divatba jönni a termelői piacok, amelyek gombamód szaporodnak. Ezt bátorítandó a Vidékfejlesztési Minisztérium is létrehozta saját termelői piacát, a Vidék Mustrát, a tárca épületének árkádjai alatt. A VM jogszabályok sorával is segítette a helyi termékek könnyebb értékesítését, gondolhatunk akár a kistermelői rendeletre, a közbeszerzési törvény módosítására, vagy a helyi piacok nyitását megkönnyítő szabályozásra.

A következő időszakban a tárca a rövid élelmiszerláncok ösztönzésére külön alprogramot indít, amelyet az Európai Unió is támogat. A helyi értékesítés nemcsak a helyi gazdaságot erősíti, hanem azzal, hogy nem utaztatja több száz kilométeren keresztül az árut, a környezetet is védi, ami az egyik legfontosabb prioritás lesz a 2014-2020 közötti uniós agrárpolitikában.

Termőföld, földvédelem

A meghatározás szerint a termőföld a földkéreg felső, termékeny rétege. A természeti erőforrások közé tartozik, amelyek a nemzeti vagyon 35%-át képezik. Ezen belül a termőterület és az erdő 75%-os részarányt képvisel, tehát az összes nemzeti vagyonnak mintegy a 26%-át. A termőterület nagysága 7,5 millió hektár, ebből 5,5 millió hektár mezőgazdasági terület, 1,9 millió hektár pedig erdő. Ezekkel az arányokkal hazánk Európa élvonalába tartozik.

Magyarország Alaptörvénye is rögzíti a természeti erőforrások között a termőföldet, amely a nemzeti örökség része. Az Alaptörvény legutóbbi módosításába már azok az elemek is bekerültek, amelyek az integrált mezőgazdasági termelésszervezésre, a családi gazdaságokra és a mezőgazdasági üzemekre vonatkoznak, s amelyeket sarkalatos törvények határoznak majd meg. A termőföld nem szaporítható, ebből következően monopolizálható, ezért kell az államnak közbelépnie, hogy a föld a hazai termelők tulajdonában maradjon.

A termőföldek védelmét a 2007. évi CXXIX. törvény szabályozza, amely kimondja, hogy a termőföld megőrzése nemzetgazdasági érdek, és a földvédelmi eljárások céljaként a jó minőségû termőföldek mennyiségi védelmét is meghatározza. Amikor földvédelemről beszélünk, legalább három szempontot kell megemlítenünk:

Míg a 2000. évi Általános Mezőgazdasági Összeírás adatai szerint akkor 959 ezer egyéni gazdaság volt Magyarországon, a 2010-es adatok 8800 gazdasági szervezetet és 567 ezer egyéni gazdaságot számláltak, tehát 10 év alatt 40%-kal csökkent az egyéni gazdaságok aránya.

A 2011. évi regisztrációs adatok alapján 432 ezer gazdaságról beszélhetünk, amelyek közül 13 705 gazdaság társas vállalkozás formájában mûködött, az egyéni gazdaságok száma pedig 418 ezer volt. A két gazdálkodói kör fele-fele arányban birtokolja a földet. Ebből adódik, hogy amíg az egyéni gazdaságok átlagosan 30 hektárt mûvelnek, addig a gazdasági társaságok, szövetkezetek 360 hektárt. A társas gazdaságok egy hektárra jutó támogatása másfélszerese az egyéni gazdaságokénak.

A földtörvény az őstermelőket és a családi gazdaságokat, továbbá a fiatal gazdákat részesíti előnyben. A VM azt szeretné elérni, hogy a megerősödő kistermelők mindinkább középgazdaságokat alakítsanak. Mindezek mellett a kormány nem kívánja ellehetetleníteni a társas gazdálkodásokat sem, hiszen óriási szerepük van abban, hogy nagy tömegû, azonos minőségû áruval lássák el az élelmiszerpiacot.

A mező- és erdőgazdasági földek forgalmáról szóló törvény az adásvételt és a bérletet is szabályozni fogja, az üzemszabályozásról és integrációról pedig külön törvény rendelkezik majd. A vidékfejlesztési tárca a jogszabályalkotással készül a 2014. április 30-án lejáró földmoratóriumra. A törvények célja, hogy a föld a helyben lakó, földmûvelő gazdák tulajdonába kerüljön, és hogy a termőföldet nemzeti hatáskörben tartsa, összhangban az európai uniós szabályozással. A jogszabály egyik legbátrabb eleme, hogy markánsan leszûkíti azoknak a körét, akik földet szerezhetnek Magyarországon. További cél, hogy kiszûrje a bel- és külföldi spekulánsokat; igyekszünk megakadályozni, hogy a jogellenesen kötött szerződések a moratórium lejárta után életbe lépjenek. Ez ellen a tárca például a természetvédelmi területeken fekvő földek felvásárlásával tesz sokat, aminek „jótékony mellékhatása” az úgynevezett zsebszerződések kiszûrése a Nyugat-Dunántúlon, például Vas megyében vagy Győr-Moson-Sopron megyében.

A törvényjavaslat előmozdítja a birtokegyesítő, mezőgazdasági tevékenységekhez kapcsolódó földforgalmat, előtérbe helyezi a birtokközpontokhoz, telephelyekhez közeli földszerzést, valamint a helyi gazdálkodók előnyben részesítésével és a jövedelem helyben tartásával a vidéki társadalom fejlesztési céljait is szolgálja.