Az elmúlt 30 évben jelentõsen megváltoztak a geodéziai mérési módszerek. Ma a földmérõ eszközei automata mérõberendezések; az eredmény már nem szemének élességén múlik. „Mérni oly egyszerû – csak nyomd meg a gombot!” Ez a gyártók által alkalmazott kedvelt hirdetési jelszó. Ugyan nem tudjuk mi zajlik az eszközeink belsejében, de az adatgyûjtés egyszerûbb és sokkal hatékonyabb, mint az elmúlt évtizedekben volt. Automatikus az adatok áramlása, a teljes adatkezelési és a számítási eljárás is. Akkor hát létezik-e még a mérés mûvészete, szükség van-e még rá?

A kérdést a svájci Prof. Dr. Ing. Rudolf Staiger, a FIG 5. Bizottságának elnöke tette fel elõadásában a 2009. május 3-8. között megrendezett FIG Munkahéten Eilatban, Izrael.

Ahhoz, hogy e kérdést megválaszoljuk, bemutatjuk elõször a földmérés különféle korszakait, és gondosan elemezzük õket. Az adatgyûjtés ugyan sokkal egyszerûbb lett, de ez nem azt jelenti, hogy a méréseink hibátlanok. Vajon azt sem jelenti, hogy irányíthatjuk a teljes mérési eljárást? Maradnak-e még hibák az adatainkban? Hogyan végezzük méréseinket, hogy ne legyenek rejtett kiugrások, vagy jelentõs, rendszeres eltérések? Meg tudjuk-e becsülni, mekkora az általános pontosságunk és szabatosságunk?
A mérés mûvészete még létezik, de nem azonos a hagyományossal. Nagyon általánosan fogalmazva: a teljes mérési folyamat sikeres megtervezésén és irányításán múlik. Hogy ez mit jelent, részletesen elmagyarázzuk. Bizonyára sokkal többet, mint csupán „nyomni a gombot”. 

Csak nyomd a gombot - avagy él-e még a mérés mûvészete?

Prof. Dr. Ing. Rudolf Staiger 
FIG Munkahét, Eilat, Izrael, 2009. május 3-8.